Hamar elszaladt ez a nőnap-dolog, de végülis annyira nem nagy szám, hiszen holnap is lesz. Meg tegnap is volt.
Egyébként azt nézem, hogy ez a nemzetközi ünnep nem is arról szól, amiről én írni szerettem volna, de hát mindegy. Persze, legyünk egyenjogúak. Vállalatvezetők, kamionsofőrök, erős asszonyok, vaslédik, nyolckezű édesanyák, vamp-ok (egy fehérneműbolton volt kiírva ez a szó, én onnan ismerem), egy szó mint száz: Multitask-ok. Ez olyan feminista duma. De én inkább azt szeretném mondani, hogy legyünk csodálatosak.
Elő-, így korán kelő szépségek vagyunk, egyik kézben fogkefe, a másikban hajvasaló, a harmadikban szempillaspirál, a negyedikben púder-alapozó, s így tovább. Felfut a harisnya, úgy ahogy mi is az emeletre tíz centis magassarkúban. Lehet, hogy fáj, de legalább szép, tényleg így megy ez.
De kérdem én, mitől lesz a >nő< igazán szép? (Én tudom, én tudom!!!) Attól, hogy ha korán reggel, esetenként az előző napi szempillaspirál maradékától pandává aludt karikás szemekkel, kócos hajjal, kinyúlt gimis tesipólóban és kitérdesedett maci- vagy cicanaciban valaki azt mondja neki: „Csodálatos vagy”. No, persze ez elég idealista, de tegyük fel, hogy tényleg létezik, ettől a konkrét példától elvonatkoztatva is. Ez nem a DM-ben vett nőiségnek szól, amit fél pillanat alatt lazán eltűntet egy nedves törlőkendő. Attól lesz szép, hogy az optikai tuning mögött is ugyanolyan szép, s ezt van, aki meglátja. A nő attól szép, hogy van a férfi. Ja, és beteljesedett szerelemről szó sem esik (nehogy szó érje a ház elejét, a legszebben kifestett nők végülis a szinglik, de hát a bokszolók is felveszik a színes fogvédőt, amíg a ringben vannak), jó példa erre a komplett lovagi költészet. Nőnapon ugyanannyira kell a másik nemet ünnepelni.
Hölgyeim, az arcunkra szánt uborkát inkább sózzuk meg és tegyük zsíroskenyérre, vagy tegyen vele ki-ki amit akar (hihi). A holnapi program: felkelni, csodálatosnak lenni, aztán este visszafeküdni.
