Azért ez a Walt Disney kicsit félrevezető, de zseniális a pedagógiája – mondom ezt úgy, hogy már megnőtt bennem az értelem (de még nőhet!), s alapvetően az ő meséin szocializálódtam.
Csipkerózsika tényleg van, jelzésszerűen posztolja a vékmíáp-ot, várva, hogy a herceg csókoljon rá egy lájkot. Herkules is létezik, a csodafickó, bent ül a sötétített ablak meg a napszemcsi mögött, tolja felfelé a basszust, így sajnos nem hallatszik, ha esetleg két korty izomkakaó között a klasszikus magyar lírát idézi. Bell, a Szépség és a Szörnyetegből, ő az a csaj, aki hisz abban, hogy az ideális férfiparaméterek a 90-60-40: 90 éves, 60 millióval és 40 fokos lázzal. Jázmin hercegnő tényleg kijár az erkélyre – dohányozni – mert felhúzza magát azon, hogy arra az üzenetre, hogy „Minket vár a világ…” Aladdintól csak annyi jön, hogy „Látta: 22:21”, bár az este folyamán még be van ígérve egy szőnyeges jelenet, és egy kicsit szépíti a történetet ez az „új élmény”. Hamupipőke érdeklődik a herceg csütörtök esti eseménye iránt, nyom is rá egy talán-t, de csak éjfélig marad, mert másnap zéhá. Hófehérke örül neki, hogy a Spar-ban a golden alma kilója most csak 299ft, mert az idaredtől múltkor nagyon bekómált. Pocahontas a falusi leányzó, akinek az édesapja már kinézett egy jómunkásembert, akire majd átruházhatja a pincészetet, úgyhogy kénytelen búcsút inteni a nagyvárosi szőkehercegtől, aki emiatt totál meg - van - lőve, hiszen faluhelyen még rendes wifi sincs, úgyhogy a menyecske tuti nincs fent Tinderen. Mulán azt kérdezi: „Cípősz szószosz, mehet?” Alice pedig mióta Hollandiában cserediák, konstans Csodaországban érzi magát.
Léteznek.
